:-)

Kedves Olvasó!

Megint eltelt néhány nap a legutóbbi hétvége óta. Nálam ilyenkorra kezdenek koppanni a dolgok. A tanítások egy része már ott, frissiben megtalál, de a nagyja csak később, bizonyos hatásokra aktiválódik. Nálam :-)
Nádas Nándor előadásán megint tátott szájjal ültem, annyi volt az infó. Olyankor mindig azt gondolom, hogy nem is értem, miről van szó, így hogyan fog vajon életformáló bölcseletté alakulni a tudás? S lám, eltelt néhány nap, egy-két álom, s már egy csomó dolgot megértettem. Ezúton is köszönöm :)

Piroska előadása nem különb módon csapódott le. Kivételesen nem jegyzeteltem, pedig lett volna mit bőven, de úgy éreztem, most egyben kell megértenem a történetet ahhoz, hogy helyére kerüljön bennem. S lám! A nálam örök kérdés, ami a halál körül forog, új irányt vett. Már nem félek annyira. Millió kérdés tolong a fejemben, de a feszítő türelmetlenség megszűnt. Rájöttem, hogy az életet meg kell tanulni élvezni, az egyetemes törvények figyelembe vételéve, az egyéni feladatom beteljesítésével, de szabadon, és nagyon boldogan. Még a megfogalmazás kicsit zavaros a fejemben - erre azt mondta Vörös Ákos Prakash, hogy a tiszta tudást a legegyszerűbb szavakkal lehet kifejezni. Úgy tűnik, még csiszolásra vár a téma, de legalább megindultak a szavak :)

Szóval eldöntöttem, hogy az életben mindig csak olyat fogok tenni, ami boldoggá tesz. És amit boldoggá tesz, azt meg is lépem:-) Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha valami nehéz adott pillanatban, akkor fel kell adni. Dehogy! De azt gondolom, hogy az embernek az életében prioritások vannak. Egyik este sikerült végiggondolni, hogy mi a célom az életemben. Hogy mit minek a szolgálatába állítok. És ha tudom, hogy hová tartok, akkor a nehézség is egy mankó, ami által tanulok, erősödöm, és így tudok közelebb kerülni a célomhoz. Egy nagyon bölcs mondás úgy tartja, hogy "semmilyen szél nem jó annak, ki nem tudja, melyik kikötőbe tart". És valóban. Céljaink vannak, és a következő lépéseket mindig a döntéseink határozzák meg.
Döntöttem: boldog vagyok :-) És az életem minden egyes jelen pillanatát ebben a minőségben szándékozom megélni :-)
Ehhez tudom, hogy rengeteg segítséget kapok mindazoktól az emberektől, akik körülvesznek. Még ha adott pillanatban "nehéz emberemnek" tűnik is, valószínűleg Ő tanítja a legtöbbet :-) És viszont. Külön köszönet nekik.

Most búcsúzom, remélem, hogy idővel kirajzolódnak úgy a szavak, hogy mások számára is irányadó szélként kapjanak vitorlába.
Mykitól tanult kedvenc búcsúzóval köszöntelek:

„Az út emelkedjen lábaidhoz, a szelet mindig hátba kapd, a nap ragyogjon arcodra, lágy eső öntözze földedet, és amíg újra nem találkozunk, Isten hordozzon puha tenyerén.”

Szandra